Feltámad az Ikarus-legenda

Egy 1953-as évjáratú, piros Ikarus 30 busz feltámadása mesébe illő történet, amelyet a Volánbusz nyilvántartásában szereplő veterán járművek közül emeltek ki. A járművet egy gyáli, helyközi buszból származó karosszériából, egy Ócsáról előkerült alvázból és egy Csepel tűzoltóautóból származó motorból állították össze.

A Volánbusz nyilvántartásában mintegy 6800 jármű szerepel, ebből 14-15 veterán, többnyire buszok és egy Csepel-teherautó. A cég féltett kincsei közé tartozik a felújított 1953-as Ikarus 30-as busz is. A járművet korábban már egyszer felújították, de a szabad ég alatti tárolás miatt ismételten restaurálásra szorult. A második felújítás során kisebb dolgokat, például a fényszórókat és az oldalablakokat cserélték ki. A karosszéria gyártási technológiája és formai megoldásai eltérnek a modern autóbuszokétól, ami kihívást jelentett a restaurálás során. A csavarok beépítésekor például arra kellett figyelni, hogy hornyaik vízszintesen álljanak. A zalaegerszegi műhelyben nyolc szakember dolgozott a buszon, ahol a tempóváltás fontosságát mindenki megértette.

A fényezési munka több mint két és fél hónapig tartott, ahol az előkészületekkel együtt ötven kiló gittet kentek fel és lecsiszoltak, valamint százhúsz csiszoló- és vágókorongot használtak el. A fényezés után a busz felülete újkorában sem volt ennél simább és szebb. Az eredeti alkatrészek beszerzése igazi kincsvadászat volt, például a fényszórókat hónapokig keresték. Az üvegeket és az ablakszerkezeteket is felújították, az összes tömítést újra kellett gyártani. A motor felújítása viszont nem jelentett komoly akadályt, mivel még eredeti pótalkatrészeket lehetett találni hozzá.

Az Ikarus 30-asból két utasajtóval ellátott városi és távolsági kivitel is létezett. A felújított busz üléseire új műbőr kárpitozás került, a motorburkolat és a vaskormány belül varrott bőr huzata is új. A karos irányjelző működése látványos, hiszen aktiválásakor ki-be hajlik. A gyári dokumentáció hiányosságai miatt a restaurálást végző szakembereknek korabeli fényképeket és visszaemlékezéseket is tanulmányozniuk kellett. A busz gyártási évét megállapították, 1953-ban készült, és 1954-ben helyezték forgalomba.

A buszon nincsenek kívülről megközelíthető csomagtérrekeszek, a felnyitható fedelek alatt szerelési anyagokat, kerékékeket, szerszámokat, hátul pedig pótkereket szállítottak. Az Ikarus 30-as volt az első nagy sorozatban készített önhordó karosszériás konstrukciója az Ikarusnak, és ezen jelent meg először az Ikarus, mint márkanév. Az Ikarus 30-as az első komolyabb exportsikereket is elérte, több mint 500-500 darab került Csehszlovákiába, az NDK-ba és Kínába.

A busz vezetése is különleges élmény, hiszen nincs szervórásegítése a kormánynak, és a busz menet közben nagyon hangos. Az ötfokozatú kéziváltót határozottan kell kapcsolni, a busz kettes fokozatból indul, egyesből viszont nehézkes a nagy test megmozdítása. A busz 65-70 km/órás tempót visel jól huzamosabb ideig, és ebben a sebességtartományban körülbelül harminc liter gázolajat fogyaszt száz kilométerenként. A tetőszellőző és a hátsó oldalsó ablakok kinyitásával kellemes kereszthuzat alakítható ki a beltérben.